KÉPEK | KIÁLLÍTÁS | MÉDIA
A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végeztem 2015-ben. A diplomamunkámat alkotó sorozat képi világa, nyelvezete, szemlélete az ami azóta is meghatározza művészi megközelítésemet.
Számomra az akvarell légies, lírai vizualitása, sejtető megjelenése hozta el és biztosította azt a viszonyulást az engem megragadó jelenségekhez, amelyek hol a realitás, hol az ellenőrizhetetlen forrású képzelet talajáról eredtek, mindeközben feloldva a valós és a képzelt világ határát. A kulturális képzetek, sztereotípiák, illetve mindezek átfogalmazásai, kifordításai, a játékosság lehetőségének biztosítása nyújtották azt az általam "átmeneti lét"-nek nevezhető furcsa, imaginárus, mégis egyszerre a valóság jegyeit birtokló szférát, mely továbbgondolható történeteket indukált.
Az eltávolító hatás más mélységű átélést, megmerítkezést tesz lehetővé. Olyan, akár egy biztonságos (fő)próba, melynél a "találkozás" hipotetikus síkon zajlik.
A nosztalgikus légkör, egy sosem létezett idő, együttállás lényeges sajátossága munkáimnak. A fekete-fehér fényképeket imitáló színvilág nyomatékot ad az elvágyódó képzeteknek.
Arthropodcene projekt
A jelenlegi sorozat darabjait kifejezetten a rovar alapú/ alternatív élelmiszerek témájára készítettem. Vizualitás tekintetében és tartalmi hozzállásban is összekapcsolható az évekkel ezelőtti korszakommal.
A kulturális beágyazás, "manipulált" avagy mesterségesen létrehozott előképek megkönnyíthetik az elfogadásunkat ehhez az ambivalens reakciókat kiváltó jelenséghez. Hiszen: Az étel nem játék! Vagy mégis?
Legalábbis a szemlélőben elindítható, továbbgondolásra átadott felvetések, jelenetek súlytalanabbá, távolságtartással kezelhetővé teszik számunkra reakcióinkat. Legyen az akár meghökkenés, undor, taszítás.
A nemrégiben elvégzett kertészeti képzésen szembesültem azzal, hogy milyen mértékben alapvető, kikerülhetetlen ügyet képvisel egyre több ember számára táplálékunk alapanyagának forrása, mibenléte. Újabb felfutásukat élik az alternatív élelmiszerek és ezúttal a mikrovilág került fókuszba: az ehető, sőt értékes gyógynövények és a lassan bevezetésre kerülő rovarok.
Mi lesz az identitásunkat meghatározó hagyományos ételeinkkel? Megváltoznak? Belátásból kellene lecserélnünk őket?
Mi lehetett volna Petőfi kedvenc rovarral készített fogása?
Képzeletbeli eszmefuttatások arról, hogy miként viszonyulnánk a megszokottól erőteljesen eltérő, csaknem bizarr, fogyasztásra mégis alkalmas ízeltlábú "érzőlényekhez".
