Blog
Kovács Lehel
Kovács Lehel Budapesten élő szabadúszó illusztrátor, munkái különböző hazai és nemzetközi újságokban, magazinokban jelentek meg. Megrendelői között megtalálható a New York Times, a The New Yorker, a Rolling Stone magazin, a Guardian, illetve a Los Angeles Times. Stílusa “álretró” és/vagy “gyermek pop-art” tele iróniával és humorral.
Anemoia- nosztalgia egy sosem volt idő után
Az illusztrációimat, amelyeknek középpontjában a fagylalt és a fagylaltról kialakult nézetek állnak 2018-ban kezdtem el. Munkáimat alapvetően átszövi reklám világra jellemző harsányság, mivel szabadúszó illusztrátorként dolgozom az alkotásaim nagy többsége megrendelésre készül, ilyenkor mindig van támpont - egy cikk, egy történet, egy termék amelyhez valamilyen szinten alkalmazkodni kell. Ennél a sorozatnál azonban én szabhattam meg minden keretet vizuálisan és tartalmilag egyaránt. Úgy érzem ennek az anyagnak is van egy gerince, de lazán lehet mozogni benne. A száz gombócos fagyi volt az első kép, ami elkészült. Ebben az évben nem akartam elengedni a nyarat, pedig már szeptember volt. Arra voltam kíváncsi, hogy a fagylalt, miként válik a boldogság okozójává, milyen vizuális forma kapcsolódik a boldogsághoz és ehhez a teljesen tápanyagát tekintve értelmetlen ételhez. Köztudomású, hogy az édességek olyan kémiai hatásokat okoznak, amitől jobb kedvünk lesz. Kezdetben inkább a hagyományos fagyikhoz közel álló képeket alkottam, a későbbiekben készültek azok az illusztrációk, amelyek szürreális képekként fogják meg a témát. Színekkel és formákkal kezdtem el ízeket kreálni. Célom volt, hogy olyan nosztalgikus érzetet keltsek, amely nem egy konkrét korba viszi vissza a nézőt, hanem egy olyan világ utáni vágyból táplálkozik, amely egy nyugalmi időszak és leginkább a gyermekkorra emlékeztet. Nosztalgia egy sosem volt idő után. Kíváncsian várom, hogy Kis Krisztián cukrász munkái milyen hatással lesznek a közönségre. Olyan fagylaltokat fog készíteni, amelyek nem hagyományosak, nem édesek ugyanakkor izgalmasak és finomak.